József  Attila  életrajza

József Attila portréja 1927-ből

József Attila (Budapest, 1905. április 11.^[1] – Balatonszárszó, 1937. december 3.) huszadik századi posztumusz Kossuth-díjas és Baumgarten-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.

Magyar és világirodalmi jelentőségéről 

• „József Attila költészete forradalmat jelentett a magyar irodalom történetében: az az új szemléletmód, ahogyan verseiben az »én«-t felépíti, láttatja, összhangban volt Európa és Amerika akkori költészetével. Öröksége sok évtizedre meghatározta a magyar költészet tendenciáit. Ahogy minden igazán nagy alkotó esetében, az övében is azt látjuk, hogy száz évvel születése után legalább annyi újdonságot tud mondani, mint a megelőző évtizedekben” – mondta Bókay Antal Énszerkezet, önteremtés – József Attila üzenete című előadásának bevezetőjében.[1]

• „Minden, ami költészetünkben addig volt, beleolvadt József Attilába; minden, ami azóta van, vele kezdődik” – olvasható róla László Zoltán véleménye a Literatura.hu oldalán.

Családja [szerkesztés]

Édesapja József Áron (1871–1937), bánáti szappanfőző munkás volt, édesanyja Pőcze Borbála (1875–1919), szabadszállási születésű, a Kiskunságból Pestre került parasztlányból lett mosónő. József Attila anyai nagyszülei Pőcze Imre (1844–1931) és Demeter Julianna (1846–1905).^[2] Nővérei József Jolán (1899–1950)^[3] és József Etelka (1903–2004).^[4] A költő gyermekkorában gyakran megfordult nagyapja, Pőcze Imre, az „öreg Dörmögő” egykori csőszházában, mely ma emlékházként működik.^[5]

Gyermekkora, tanulmányai [szerkesztés]

József Attila 1905. április 11-én született Budapesten, a Ferencvárosban, a Gát utca 3 szám alatt. Hatodik gyermekként jött a világra, három testvére még az ő születése előtt meghalt.

A gyermek csupán három éves volt, amikor az apa 1908. július 1-jén elhagyta a háromgyermekes családot, s elindult szerencsét próbálni Amerikába. Végül Romániáig jutott, de családját végleg magára hagyta.

Az édesanyjának csak nagy nehézségek árán sikerült gyermekeit eltartania: napszámos munkát végzett, úri házakhoz járt mosni, vasalni és takarítani, ám ennek ellenére sem tudta biztosítani gyermekeinek a legalapvetőbb szükségleteket. Végül úgy döntött, hogy 1910 februárjában két kisebb gyermekét, Etelt és Attilát, a Gyermekvédő Liga gondjaira bízza. A testvérek 1910. március 21-én Öcsödre kerültek nevelőszülőkhöz, Gombai Ferenc parasztgazda házába. A gyermekek a házi munkában, az állatok etetésében és legeltetésében segítettek, cserébe kapták az ellátást. Csak 1911 nyarán látogatta meg őket édesanyjuk. József Attila az öcsödi református elemi iskolában kezdte meg tanulmányait az 1911/12-es tanévben.

Nevelőszülei a gyermek füle hallatára beszélték meg szomszédaikkal, hogy az Attila név nem létezik, és innentől fogva Pistának szólították. Fontos tényező volt életében, hogy Attila hun vezérről szóló olvasmányokat talált. Ez természetesen felkeltette érdeklődését az irodalom iránt, hisz ezek a legendák újra megerősítették identitástudatát.

Amíg a két gyermek távol volt, édesanyjuk folyamatosan azon munkálkodott, hogy számukra jobb életkörülményeket teremthessen. Szerzett egy bérlakást a Gubacsi úton, majd munka közben súlyos baleset érte, lábadozása során szerzett javai elkallódtak. Etel és Attila 1912. június 19-én tértek haza Öcsödről, bár a család továbbra is nagy szegénységben élt a Ferencvárosban. Gyakran kellett költözködniük egyik lakásbérleményből a másikba.

József Attila 1912/13-ban először az Ipar utcai fővárosi népiskolában, egy költözés után pedig a mai Mester utca 67. szám alatti iskolában járta a II. osztályt. Napjait nagyrészt az utcán töltötte, a kenyérkeresés szabályos és szabálytalan módjaival is megpróbálkozott. Már gyermekkorában kemény fizikai munkát is vállalt, hogy a család szegénysége enyhüljön, erről a következő sorai tanúskodnak:

„Kivettem a részemet az üzletek előtt való álldogálásokból – volt úgy, hogy este kilenc órakor odaálltam az élelmiszerüzem előtt várakozó sorba és reggel fél nyolckor, mikor már sorra kerültem volna, jelentették ki az orrom előtt, hogy nincs több zsír. Úgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűtenivalónk. Színes papírforgókat csináltam és árusítottam a jobb sorsban élő gyerekeknek. Kosarakat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban.” (József Attila: Curriculum vitae, részlet)

Sokat betegeskedett, 1913 vége felé súlyos tüdőgyulladás döntötte ágynak.

1914 első felében Jolán nővérével történt egyik heves vita után Attila először próbált öngyilkos lenni: lúgkővel akarta megmérgezni magát, de helyette tévedésből keményítőt ivott. József Jolán állást szerzett a Bőrklinikán, majd 1914. augusztus 22-én feleségül ment Pászti Elemérhez. A család ekkor a férj Üllői út 63. szám alatti lakásába költözött át. 1914. október 14-én Pászti a frontra indult.

Még azon év végén édesanyjuk súlyosan megbetegedett: méhrákot állapítottak meg nála. A nőgyógyászati klinikán kapott rádiumos kezelést.

József Attila a IV. és a V. osztályt újra az Ipar utcai iskolában végezte.

1915 januárjában Pászti a harctérről hazatért, Jolánnak pedig 1915 májusában gyermeke született, emiatt a lakás szűkösnek bizonyult. A Mama ekkor két kisebb gyermekével átköltözött a Ferenc térre. 1915. szeptember 14-én Pászti Elemér másodszor is a a frontra vonult, Jolán gyermeke meghalt, így követte családját a Ferenc-téri lakásba, ahol egészen a Mama haláláig laktak.

Mivel a háborús nyomor növekedett, a Mama betegsége pedig egyre súlyosbodott, további romlott a helyzetük. Attila jócskán kivette részét a család eltartásából, a boltok előtt állt sorba élelmiszerért és alkalmi munkákat vállalt. Ez időtájt rikkancsként is dolgozott.

Etel a polgári iskolát elvégezte, Attila pedig beiratkozott az 1916-1917-es tanévben az Üllői út 54. szám alatti polgári iskola I. osztályába. A tanítási szüneteket feltehetőleg szabadszállási rokonainál töltötte. József Jolán szerint az I. polgári végzésének idején keletkezhettek József Attila első költeményei, köztük a Kedves Jocó! című.

A Mamán fokozatosan úrrá lett a betegsége, 1917 őszén kórházba került, s munkaképtelenné vált. A gyermekeknek kellett gondoskodniuk az eltartásáról. József Attila is súlyos beteg volt ugyanekkor, szeptember 12. és október 21. között skarláttal feküdt a Szent László kórházban.

József Jolán Makai Ödön ügyvédnél lett alkalmazott, hamarosan baráti, majd szerelmi kapcsolat kezdett kibontakozni kettejük közt. Jolán és Pászti Elemér házasságát 1918. április 29-én felbontották, az ügyvéd közbenjárására 1917. november 25. körül Etel és Attila Monoron kapott elhelyezést egy menhelyen. Etel itt maradt 1918. június közepéig, azonban Attila még 1918 elején megszökött innen. 1918-ban Budapesten folytatta a polgári iskolát. 1918 májusában karját eltörte, valószínűleg ennek is szerepe lehetett abban, hogy a tanév végén megbukott szabad kézi rajzból.

1918 nyarán a „Károly király gyermeknyaraltatási akció” keretei közt József Attila néhány hetet tölthetett Abbázziában (ma Opatija). Ellátásuk rossz volt és a lakosság viselkedése is ellenséges volt irányukba.

1919 nyarán a Mama már nem tudott felkelni az ágyból, 1919 őszén a Telep utcai szükségkórházba került, ahol egy iskolai tanteremből kialakított kórteremben töltötte élete utolsó napjait. Enyhíteni kívánva a család nyomorán, Attila még anyja halála előtt a szabadszállási rokonokhoz utazott, ott kapta a hírt, hogy édesanyja 1919. december 27-ről 28-ra virradó éjszakán elhunyt. Ez a tragédia élete meghatározó élményévé vált, s költészetében is mély nyomot hagyott. Az asszony halála után Jolán vette magához két testvérét, Attilát és Etust, Makai pedig a gyermekek hivatalosan kinevezett gyámja lett.

József Attila szeptemberben beiratkozott a IV. osztályba, ám iskolába feltehetőleg nem járt, 1920. január 10-én kimaradt a polgáriból. Az ősz folyamán hosszabb időt töltött Szabadszálláson. Később a makói gimnáziumba került internátusba. Itt ismét költeményeket írt, méghozzá az internátus igazgatójának lányához, Gebe Mártához.

József Attila 1920 januárjában néhány napig még a Ferenc téren lakott, január közepével Etel nővérével együtt átköltözött Makaiék Lovag utcai lakásába. Hogy a rokonokat megtévessze, Makai Etát mint szobalányt, Attilát pedig mint annak testvérét mutatta be. Sógorukat idegenek jelenlétében „doktor úr”-nak, Jolánt pedig Lucie-nek kellett szólítaniuk. Makai Ödön Lippe Lucie álnéven vette feleségül Jolánt 1919-ben,^[6] 1928-ban váltak el, hogy születési nevén is feleségül vehesse. A két gyermek a cselédszobában lakott. 1920 júniusától egészen nagykorúságáig Makai Ödön volt József Attila gyámja.

Miután Nyergesújfalura küldték, hogy a szaleziánus rendnél legyen kispap, csak hét hetet töltött ott, mivel kiderült, hogy a görögkeleti felekezet tagja. 1920 nyarán hajósinasként dolgozott az Atlantica Tengerhajózási Rt. Vihar, Török és Tatár nevű vontatógőzösein, kotróhajóin, ezek Budapest közelében tartózkodtak. Feladata a fedélzet sikálásából, ruhák mosásából és más nehéz fizikai munkákból állt.

1920 júliusában a polgári iskola IV. osztályából letette a magánvizsgáját. Gyámja a makói magyar királyi állami főgimnáziumba íratta be, valamint a Délmagyarországi Közművelődésügyi Egylet (DEMKE) makói internátusában szerzett számára helyet. Attila már betegen érkezett meg Makóra 1920 október elején, a hónap végéig tüdőcsúcshuruttal feküdt a makói kórházban.

Hogy tanulmányait a gimnázium V. osztályával folytathassa, le kellett tennie a különbözeti vizsgát. Atyai barátai kapcsolatot alakított ki egyik előkészítő tanárával, Galamb Ödönnel, aki kollégiumi nevelője is volt. József Attila 1921-től kezdett folyamatosan verselni. Az 1920-1921-es tanév június 29-én tartott záróünnepélyén önképzőköri jutalmakban részesítették, mivel jó rendű volt az év végi tanulmányi eredménye. Mezőhegyesen töltötte a nyári szünetet, itt korrepetált, s ezért cserébe kapott szállást és ellátást.

1928-ban Jolán nővére ismét feleségül ment Makai Ödönhöz.^[7]

A költészet útján 

1921 szeptember elején visszatért az internátusba, hogy anyagi helyzetén javítson, tanítást vállalt. Az 1921/22-es, VI. gimnáziumi tanévben már az osztályelsőségért folytatott versengést, sikereket könyvelhetett el az önképzőkörben is. Jó kapcsolatot alakított ki önképzőköri tanárelnökével, Tettamanti Bélával.

1922 elején, a tanév második felében egy iskolai lap megindítását szerette volna elérni, ám nem kapott rá engedélyt a főigazgatótól. Ezt követően verseit a helyi újságoknál próbálta megjelentetni. Sem a Makói Újság, sem a Makói Friss Újság nem volt hajlandó közölni ezeket, bár barátságba került utóbbinak a felelős szerkesztőjével, Saitos Gyulával.

1922 tavaszán a makói értelmiség vezető alakjainak (egy köztársasági-radikális érzelmű baráti kör, az Otthon kávéház asztaltársasága) figyelme a tehetséges diákra irányult. Elsőként Espersit János baloldali, művészet- és irodalomszerető, mecénáskodó ügyvéddel kötött ismeretséget. Az ő lakása szolgált a makói és szegedi írók, művészek központjául. Juhász Gyulának egyik makói látogatásakor, 1922 februárjában vagy áprilisában mutatták be; József Attila a Szegeden élő költővel egyik nyáron elolvastatta költeményeit, aki felismerve az ifjú költői tehetségét, melléállt.

1922 tavaszán ismerkedett meg Könyves-Kolonics Józseffel, Diósszilágyi Sámuel orvossal, Fried Ármin fogorvossal, Kiss Károly ügyvéddel, Kesztner Zoltán villanytelepi igazgatóval és, Gyenge Miklóssal, aki a Makói Reggeli Újság igazgatója volt. Mindezek barátságukba fogadták a költőt és támogatták őt. 1922 elejétől lassanként kibontakozott Gebe Mihály, volt kollégiumi igazgatójának lánya, Márta iránt érzett szerelme, ki több szerelmi versének volt ihletője.

1922-ben Makai Ödön és József Jolán házassága megromlott, Jolán Eta húgával elköltözött otthonról, s egy darabig a győri színháznál játszott, azonban még az iskolai tanév végét megelőzően hazaköltöztek. Miután Makai és Jolán kibékültek, Bécsbe utaztak. Feltehetőleg a családi konfliktus is oka lehetett annak, hogy az érzékeny Attila 1922 június végén ismét öngyilkosságot kísérelt meg gyógyszer segítségével, mindazok ellenére, hogy év végi bizonyítványa színjeles volt és számos önképzőköri díjjal is büszkélkedhetett. Kórházba került, majd néhány napot Budapesten töltött. Gyámjával ő is összeveszett, így nemsokára visszament Makóra. A nyári szünetben kukoricacsőszként dolgozott Kiszomborban, s javítóvizsgára készített fel helybéli diákokat, ennek fejében szállást és ellátást kapott. Hagymaszedéssel is keresett némi pénzt.

Gyalogszerrel ment Szegedre Kiszomborról 1922 augusztus végén, hogy felkeresse Juhász Gyulát, akinek ajánlásával a Színház és Társaság c. lap szerkesztőségébe jutott. Ismeretséget kötött néhány fiatal szegedi költővel és műfordítóval, akik éppen a hamarosan megjelenő Lírai antológia összeállításán dolgoztak. A látogatás eredményeitől lelkesen tért vissza gyalog Makóra.

Gimnáziumi tanulmányait 1922 szeptemberében folytatta a VII. osztályban, ám öngyilkossági kísérletéből kifolyólag nem térhetett vissza az internátusba. Önálló megélhetésre törekedett, házitanítóként dolgozott Iritz Miksa bornagykereskedő házában, s közben barátainál szállt meg. Osztályfőnöke Eperjessy Kálmán, önképzőköri tanárelnöke Tettamanti Béla maradt. József Attila az önképzőkör aljegyzője lett.

A szegedi Színház és Társaság 1922. november 1-jén jelentette meg Távol zongora mellett és Ősapám című verseit, szerzőjük néhány mondatos bemutatásával együtt. Eme közléssel kezdetét vette költői pályája.

A Szegedi Híradó 1922. november 5-i száma hozta le a Szeged alatt című versét, s ugyanezen a napon elkészült a szegedi fiatal költők Lírai antológia című versgyűjteménye a szegedi Koroknay nyomdában, mely József Attila négy költeményét is tartalmazta. A Makói Reggeli Újság a költő sikereinek hatására november 12-én közölte a Tél, az Ó zordon szépség és Koldus című verseit. Illegálisan akarta kinyomtatni a Makói Friss Újság nyomdájának szedőivel Lovas a temetőben című versesfüzetét, azonban lelepleződött, s a szerkesztőségből kitiltották.

1922 őszén Juhász Gyula biztatásával megjelent az első verseskötete, a Szépség koldusa, összesen háromszáz példányban, ebből száz famentes papíron.^[8] A kötetet Szegeden adták ki Juhász előszavával, a füzetet hirdette a Makói Friss Újság november 12-i száma. Kötete ügyében több alkalommal is beutazott a szegedi Koroknay József nyomdájába, amely szerkesztőségként és kiadóhivatalként egyaránt funkcionált. Barátságot kötött a fiatalokkal, akik ezt az intézmény választották gyülekezőhelyül: Ferber Andorral, Berczeli Anzelm Károllyal, Kormányos Istvánnal, Szabadjai Istvánnal, Keck József Gáspárral, Rózsa Imrével, Hont Ferenccel, Sz. Szigethy Vilmossal. Könyvéhez Makón és Szegeden keresett előfizetőket. A Stefánia Szövetség december 12-én Makón megrendezett Petőfi-estjén Espersit János tolmácsolásában hallhatta néhány versét a közönség. December 17-én első kötetének példányait elhozta Szegedről, művéről december 24-én jelentek meg ismertetések a makói lapokban.

Verseit megjelentették a helyi lapok, illetve a Nyugat is. „Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam” – írta később önéletrajzában. Ekkor fedezte fel a Területvédő Liga magának az 1922 elején írt Nem, nem, soha! című versét is, amit azonnal fel is használt saját országos propagandájához, ezzel egy csapásra országosan ismertté téve a verset és vele József Attilát is.

A karácsonyi ünnepeket követően Pestre ment, majd 1923. január 10-én, miután visszatért Makóra, otthagyta a gimnáziumot. Amikor Makai Ödön eme döntéséről értesült, nem támogatta többé anyagilag a költőt, hogy megpróbálja jó útra téríteni.

Espersit Jánosnál lakott egy ideig, kapott lakást, de előfordult, hogy Kesztner Zoltánéknál, Saitos Gyulánál vagy Galamb Ödön lakásán szállt meg. Minden bizonnyal Galamb Ödön és Tettamanti Béla játszott szerepet abban, hogy József Attila a VII-VIII. gimnázium anyagából összevont vizsgát tett. Mivel több szabad idővel rendelkezett, gyakrabban látogatta szegedi barátait. Januárban látott napvilágot a szegedi fiatalok Csönd című folyóirata, s három szám után meg is szűnt. Március 1-jén megérkezett az elvált Espersit János házába Mária leánya, akihez költőnk több szerelmes verset írt.

A Névnapi dicséret, Útrahívás és Sacrilegium című versei a Nyugat 1923. április 16-i számában jelentek meg. Április 29-én befejezte Lázadó Krisztus című versét, ezt a május végén a Kékmadár című lap közölte először, ennek október 1-jétől közgazdasági rovatvezetője lett.

Május 15-től néhány napig Mezőhegyesen tartózkodott, majd Szegedre ment, hogy Juhász Gyula költői működésének negyedszázados jubileumát megünnepeljék. Itt ismerkedett meg Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Török Sophie-val és Szabó Lőrinccel. József Attila ajándékként A Kozmosz Éneke című szonettkoszorúval kedveskedett. Június 16-17-én Makón ünnepelték Juhász Gyula jubileumát, ahol szintén verssel köszöntette mesterét.

Május elején újabb öngyilkossági kísérletet tett, Makó határában ráfeküdt a vasúti sínekre. Ennek hírére Jolán nővére rögvest Makóra utazott öccsét meglátogatni, itt személyesen ismerkedett meg öccse barátaival és pártfogóival.

Június 25-én a költő két gimnázium osztály anyagából vizsgázott, a VII. osztály tantárgyaiból jórendű, a VIII-éiból elégséges osztályzatot kapott. Július elején néhány nap erejéig Pestre utazott, a nyarat viszont Eta nővérével töltötte együtt Makón, egy kofa szállásolta el. Üdülés közben az érettségi vizsgára is elkezdett készülni. Makón szeptember elejéig maradt.

1923. október 19-én a Kékmadár hozta le Lázadó Krisztus című versét, s emiatt a Kelet Népe című lap november elsejei számában élesen támadták.

Ősszel már készült az érettségire. A Lovag utcában nem érezte magát jól, József Attila és Makai Ödön között mindennaposak voltak a nézeteltérések. Novemberben Szegedre ment és november 26-án az "Igen" csoport matinéján is részt vett. December 13-án a budapesti Werbőczy gimnáziumban leérettségizett. Magyarból Pintér Jenő tankerületi főigazgató volt a vizsgáztatója, akitől elégségest kapott teljesítményére. Az év utolsó napjaiban újból Makóra utazott, sikerrel lépett fel Szilveszter éjszakáján, az újságírók Görbe estjének műsorában. 1924. január 29-én megkapta azt a rendőrségi idézést kapott, mely arról tanúskodott, hogy az ügyészség Lázadó Krisztus című verse miatt perbe fogta Istengyalázás címén.^[9]

Február elején visszatért Budapestre. Összeveszett családtagjaival, akiknek nem tetszett, hogy még mindig munka nélkül tengeti életét. Április elejétől körülbelül május közepéig dolgozott a Fővárosi Könyvkiadónál mint könyvügynök, majd május 15-től augusztusig banktisztviselő volt a Mauthner-féle magánbankháznál. Június végén rövid látogatást tett Makón.

Ezzel párhuzamosan irodalmi terveivel is foglalkozott, tervezgette 1923-ban és 1924-ben A legutolsó harcos 1924 elején pedig a Lázadó Krisztus című kötetek megjelentetését. A vad ejtését hiába kérte, július 10-én megtartották a Lázadó Krisztus című vers miatti pert. A Büntető Törvényszéken a Schadl-tanács tárgyalta az ügyet, a költő védője Vámbéry Rusztem volt. A Schadl-tanács a nyolc hónapi fogházra és 200 000 korona pénzbüntetésre ítélte a költőt. A sajtóban gyakorta foglalkoztak a bírói ítélettel. Az országos közvélemény figyelmét József Attilára az egyes újságok állásfoglalásai hívták föl először. Még október 14. előtt a Táblabíróság nyolc hónapról egy hónapra csökkentette büntetését, 1925. március 4-én pedig a Kúria felmentette az Istengyalázás vádja alól.

Budapesti tartózkodása alatt a főváros irodalmi életének is résztvevője volt: a Kékmadár és a Magyar Írás körének programjaiból, vitáiból is tevékenyen kivette részét. Látogatta a Mentor Könyvkereskedés összejöveteleit, s a Modern kávéházban is gyakran lehetett látni. Közelebbi kapcsolatot alakított ki Pintér Ferenccel, Márer Györggyel, Fenyő Lászlóval, Zsolt Bélával, Gergely Sándorral, Ignotus Pállal, Lázár Vilmossal, Bányai Kornéllal, Fodor Józseffel és Kuti Lászlóval, valamint csatlakozott Balogh Vilma baráti köréhez is.

1924 első felében játékos viszonyt alakított ki Gyenes Gitta festőnővel és annak lányával, Wallesz Lucával. Később Saitos Valériával került közvetlenebb érzelmi kapcsolatba, makói tartózkodásai alkalmával.

Egyetemi évei 

Augusztusban elhatározta, hogy beiratkozik a szegedi egyetemre. Döntése meghozatalában családja, pesti ismerősei (főként Balogh Vilma) és a makói barátainak befolyása is döntő szerepet játszott. Augusztus 18-án szert tett a felvételhez szükséges erkölcsi bizonyítványra. Szeptember 3-án kérvényezte, hogy rendes hallgatónak vegyék fel a szegedi bölcsészettudományi karra. 1924. szeptember 13-án a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem magyar-francia-filozófia szakos hallgatója lett. Szeptember 19-én iktatták be egyetemi polgárnak.

Szeptember közepétől Koroknay József barátjának Templom-tér 3. sz. alatti lakásában lakott, később pedig albérletbe költözött át. Szegedi tartózkodása alatt gyakran változtatta lakhelyét, és sokat nélkülözött. Sokszor ismerősei látták el élelemmel. A szegedi tanév első felében többször utazott Makóra és Budapestre. Ősszel újból megérintette a szerelem; Günczler Rózsa, Ligeti Böske és Szatmári Rózsika iránt táplált vonzalmat.

A Szociáldemokrata Párt szegedi szervezetével közeli kapcsolatba került, továbbra is élt barátsága Juhász Gyulával, valamint közelebbi ismeretséget a Szeged című lap szerkesztőségének tagjaival: Móra Ferenccel, Vér Györggyel, Pásztor Józseffel, Magyar Lászlóval és Pór Tiborral. Sikerei voltak az egyetemen a magyar irodalomtörténeti szemináriumon, tanára, Dézsi Lajos kiemelkedően jó írásként jellemezte Csáti Demeter: Ének Pannónia megvételéről című művéről írt dolgozatát.

1924 októberének végén József Attila tervezte egy kötet kiadását, melynek A villámok szeretője címet adta, a Koroknay nyomda vállalta el ennek elkészítését. Nekifogott a baráti támogatások előteremtéséhez, melyek a kötet kiadásának költségeit fedezni tudja. A verseskönyvet a Szeged című lap már az új, Nem én kiáltok címmel hirdette hasábjain 1924. november 23-án. Ezzel a címmel jelentek meg a kötet első példányai 1924 karácsonyát követően. 1925. február 2-án az ügyészség vádjavaslatot készített a versgyűjtemény egyes versei ellen, ám bírósági eljárás nem indult ellene.

Februárban szerelemi kapcsolat alakult ki József Attila és dr. Kunvári Bella között, aki Balogh Vilma baráti köréhez tartozott.

A Szeged című lap közölte 1925. március 25-én a költő Tiszta szívvel című versét. Ennek megjelenése jobboldali körökben botrányt robbantott ki; a Szegedi Új Nemzedék 1925. március 29-i számában két cikkben is támadták a költőt. Az egyetemi dékán, Horger Antal professzor március 30-án magához hívatta József Attilát, és két tanú jelenlétében a tanári pályától eltanácsolta. Meg is fenyegette: gondoskodni fog arról, hogy ne lehessen tanári diplomája. A költő ezt a fontos epizódot önéletrajzában a következőképpen örökítette meg:

Nagyon büszkévé tett, hogy Dézsi Lajos professzorom önálló kutatásra érdemesnek nyilvánított. De minden kedvemet elszegte az, hogy Horger Antal professzor, kinél magyar nyelvészetből kellett volna vizsgáznom, magához hívatott s két tanú előtt – ma is tudom a nevüket, ők már tanárok – kijelentette, hogy belőlem, míg ő megvan, soha nem lesz középiskolai tanár, mert „olyan emberre – úgymond – ki ilyen verseket ír”, s ezzel elém tárta a Szeged c. lap egyik példányát, „nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését”. (József Attila: Curriculum vitae)

A költő a második szemesztert befejezte, majd Budapestre ment május végén vagy június elején. Egy darabig a Lovag utcában lakott, ahol megismerkedett Rákosi Mátyással, aki ekkortájt illegalitásban élt. Az ekkor már bomlófélben lévő Makai család kötelékében nem érezte magát jól, így albérletet vett ki. A nyarat barátaival töltötte. Belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. Szeptember 25-én Rákosit letartoztatták, a költő látogatást tett nála vizsgálati fogsága idején.

1925 októberének elején kiment Bécsbe. Itt elsőként barátainál, Kovács Györgynél és Erg Ágostonnál kapott lakhelyet, novemberben pedig átköltözött a Collegium Hungaricumba, ahol az igazgató, Lábán Antal vette pártfogásába, ennek köszönhetően tanítványokra tett szert. A Diogenes című lap szerkesztője, Fényes Samu is megvendégelte és támogatta őt.

1925. november 24-én beiratkozott a bécsi egyetemre, előadásokra és könyvtárba járt. Olvasmányait között a marxizmus klasszikusait és az anarchista tanok is szerepeltek. Mindeközben újságárulással kereste kenyerét, ám sokat kellett nélkülöznie. Résztvevője volt a bécsi magyar emigráció irodalmi és szellemi életének. Megismerkedett Kassák Lajossal, Németh Andorral, Nádass Józseffel, Sándor Pállal, Sándor Imrével, Déry Tiborral.

1926 elején pár nap erejéig Gáspár Endrénél vendégeskedett, utána egy diákotthonban kapott szállást, szegényes körülmények között. Kapcsolatot alakított ki számos baloldali irányzatot képviselő emigránssal: Landler Jenővel, Lukács Györggyel, Balázs Bélával, Lesznai Annával, Hatvany Lajossal, Ignotussal és Reinitz Bélával. Nyár elején pár hetet töltött a lainzi Hermes-villában, Hatvany Lajos házában. Itt újfent találkozott Juhász Gyulával, az atyai jóbaráttal.

Németh Andorral közösen tért haza Magyarországra július végén. Hatvan felé vette az irányt, ahol Hatvany Lajos testvére, Hirsch Albertné vendégeként üdült egy ideig. Pihenése alatt gyakorta udvarolt a kastélyban lakó Hertha Böhm német társalkodónőnek.

Augusztus végén visszatért Budapestre. Néhány hetet Németh Andorral töltött, ő mutatta be neki Karinthy Frigyest és Kosztolányi Dezsőt.

1926. szeptember 10. körül Párizsba ment, s felkereste Hont Ferencet, szegedi barátját. Először a Rue du Vieux Colombier-beli Vatican szállodában lakott, majd novemberben továbbköltözött a Rue de la Huchette-be.

Mialatt Párizsban tartózkodott, a korábban Bécsben már megszokott bohém és nélkülözésekkel teli életmódját folytatta. Rendszeresen látogatta a párizsi magyar emigránsok kedvenc kávéházait, a Dame-ot, a Coupole-t, valamint a Clauserie des Lilas-t. Kapcsolatban állt Gráber Margit festőnővel, Sándor Kálmánna

Oldal: József Attila életrajza
Karcsi Lapja - © 2008 - 2024 - karcsi.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat